Apánkkal utoljára 1991-ben voltunk nagyvadászaton. A vadászatot nem az ölés kedvéért, hanem az erdők békességes csöndjéért szerette: a napfelkeltét, a madarak hajnali énekét, ahogy a köd felszállt, ahogy fától fáig nyomultunk, ahogy a nap sugarai a fák ágain keresztül áttörtek, a hajnali harmatos füvet – szemmel láthatóan öröme telt mindebben.
A legemlékezetesebb vadászatok a George-tó mellett folytak, ahol Papival és a család férfi tagjaival sok emlékezetes hajnalt eltöltöttünk. Az utolsó ilyen emlék 1991-hez köthető – ekkor Papi már 83 éves -, de még mindig képes volt arra, hogy ő vezesse a csapatot.
Közzétéve: Cikkek | Címke: Cikkek | Nézettség: 2,074