Apánkkal utoljára 1991-ben voltunk nagyvadászaton. A vadászatot nem az ölés kedvéért, hanem az erdők békességes csöndjéért szerette: a napfelkeltét, a madarak hajnali énekét, ahogy a köd felszállt, ahogy fától fáig nyomultunk, ahogy a nap sugarai a fák ágain keresztül áttörtek, a hajnali harmatos füvet – szemmel láthatóan öröme telt mindebben.
A legemlékezetesebb vadászatok a George-tó mellett folytak, ahol Papival és a család férfi tagjaival sok emlékezetes hajnalt eltöltöttünk. Az utolsó ilyen emlék 1991-hez köthető – ekkor Papi már 83 éves -, de még mindig képes volt arra, hogy ő vezesse a csapatot.
Dolgozz, de ne nagyon sokat. Annyit éppen, amennyi kell ahhoz, hogy úgy élhess, ahogy kedvedre van.
- Te és a világ
Valahol már az ősz dalolgat,
és hullanak a gesztenyék,
vad szél-fiúk lombot karolnak,
s kacagva hintik szerte-szét,
valaki jár a szürkületben,
s szívében őszi dal fakad,
valaki búcsúval köszönti
a messze-szálló darvakat,
valaki áll a fenyves alján,
s a szeme könnyel lesz tele…
szél sír a park arany-avarján,
s koppanva hull a gesztenye.
(Nincs még értékelve)
Loading ...
www.wassalbert.hu © 1998-2009 | Minden jog fenntartva.
