Baumgarten-díj

Jó vagy és szelíd, de veled jár mégis a bosszú és a pusztulás, mert boszorkány vagy, s nem tehetsz arról. A tűzliliom illatától elpusztul a légy, aki belerepül.

- A funtineli boszorkány

Vers

Idill

Idill

Katlan-homályban halott bükk hevert,
szép volt, szent volt, olyan, mint az ember,
akit a zúgó fergeteg levert.
S bár csak halott volt, szú-kirágta, mállott,
de büszke volt még így is: hegylakó;
ember előtte szív-dobogva állott.

A templomba, így, oltárnak talál.
A bükk-erdőben ő volt ott a Csend,
a bükkerdőben ő volt a Halál.

Ekkor jöttél te. Te voltál az Élet,
a holtakat két élő szemmel nézted,
neked a nagy halott nem imponált,
s egy kacagással leültél a tönkre.

Szellő osont a völgyön titkon át,
s én néztem, néztem, néztem ezt a képet:
ilyen gyönyörűt, különöset, szépet,
együtt talán először alkotott
a Halál és az Élet.

(Nincs még értékelve)
Loading ... Loading ...
Közzétéve: Versek | Címke: , Szóljon hozzá Nyomtatás (bejegyzés)