Szerelmes párom, nézd: a hegygerincet
fehérbe vonta már a szőke dér,
s hol zeg-zugosan omlik a patak,
halál-tarkázta lomberdőkbe tér,
s a lomberdőkön vér van és halál,
s véresre fázott már minden, amit
ajándékokba tékozolt a nyár.
Olykor meg halk szellők osonnak át,
és azt susogják: csalfa volt a hit;
s amit a holt Tavasz még itt hagyott:
eltemetik a bükkök lombjait.
És hallod-e:
felleg-magasból bűvös nóta száll,
nézd: ott testvér-hollók vonulnak,
barangoló, szerelmes, kósza pár,
és arra szállnak mindörökre együtt,
ahol az ősz a dalt
és a virágot letarolta már…
Szerelmes párom, jer, menjünk az őszbe
s álljunk még fent, a dérfehér tetőn
a legszomorúbb, legszebb bükk alatt,
nézzük: be szép, be szép a hervadás…
s ez a varázs, ez mind nekünk maradt.
Loading ...
