1964

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

- Te és a világ

Vers

Együtt

Együtt
Gróf Bethlen Beátának

Együtt daloljuk ezt,
két dalnoka az ősznek,
higgyétek el nekünk:
mi mindig szeretünk, s mindig temetünk,
mindig temetünk.

Temetjük azt, ami volt,
és ami nem jő vissza már.
Mindegy, ha ősz, ha tél, ha nyár:
mi mindig temetünk.

Temetjük azokat, kik messze mennek:
este a reggelt, reggel az estét,
a darvakat, a gólyát és a fecskét;
vándorait kék-fényű tengereknek.

Együtt daloljuk ezt,
két dalnoka az ősznek,
higgyétek el nekünk:
mi mindent szeretünk, s mindent temetünk,
mindent temetünk.

(Nincs még értékelve)
Loading ... Loading ...
Közzétéve: Versek | Címke: , Szóljon hozzá Nyomtatás (bejegyzés)