Ezek az álmaim.
Bár csolnakok csak: rózsaszínű-szépek,
és érdemes, hogy érettük reméljek.
Mert a rév, jaj, messze van nagyon,
s innenső parton eltemetek százat,
míg kikötőbe ér egy csolnakom.
Mert a tenger kegyetlen nagyon.
Ma megint egy új csolnakot bocsátok,
s a boldogság szent váltság-ára: kín.
Alatta örvény kavarog: az átok,
de szelek hajtják: ezek vágyaim.
S ki annyi vészt már konok daccal néztem,
leroskadok most, könyörögve, kérve,
Ó Istenem, engedd, csak ezt az egyet,
hadd jusson el a rózsaszínű révbe.
Mert legszebb csolnakom. Jaj, drága csolnak,
s valóság-partra hogyha nem jut át:
felöltöm a Karthausi csuhát.
Loading ...
