Nyomtatás

Közösség

Kedves látogató!

A honlap rendszeresen bővül és fejlődik. Terveink szerint ez év végéig nemcsak az online könyvesbolt (www.wassalbert.net) újul meg, de e honlap lelke és motorja, a közösségi portál is megnyitja virtuális kapuit.

Addig is szíves türelmüket kérjük, és hasznos időtöltést kívánunk a honlap egyéb, már működő részein!

Dolgozz, de ne nagyon sokat. Annyit éppen, amennyi kell ahhoz, hogy úgy élhess, ahogy kedvedre van.

- Te és a világ

Vers

Tetőn

Tetőn

Vadrózsa-színű kupolák alatt
álltunk együtt a néma hegytetőn:
szellő osont csak, és patak szaladt.

És láttuk lent a tarka-barka völgyet,
fényes szalag kígyózott rajta át.
Mondtad: Sajó. Mondtad: szívedben hordod
rapszodikus ütemű dallamát.

Túl hegyek álltak: ős-komor Titánok,
kék végtelenbe hullámzó hegyek,
arcukra már ezer barázdát vontak
az Erdély-szerte kóborgó szelek.

Távolból szalag érkezett: az út.
Fehéren szelte át a róna-szélet…
és a szalagra rá volt írva: Élet.

És vándorok osontak rajta át,
és ide láttuk: ennek nincs hona,
az aggastyán, bár nem volt élete,
ehhez meg élete volt mostoha…

És autók jöttek: Ember-akarások,
izzó szemekkel messzeségbe néztek,
és mozdonyok rohantak vak-sötéten
a kék-virágos, őszi messzeségnek.

S amíg az őszön így rohantak át,
köd volt az Élet: furcsa, messze folt,
és a szemünk, túl rajta, messze nézett,
és a szívünktől nagyon messze volt.

És gondoltam: jó volna lenni tölgyfa,
és bérc-omlasztó Végtelen Időkig
így állni együtt fent a hegytetőn,
míg álmaink a végtelent betöltik;
s amíg alattunk zengve zeng az Élet
és Életek indulnak őszi útra:

neki a kékvirágos messzeségnek.

(Nincs még értékelve)
Loading ... Loading ...
Közzétéve: Versek | Címke: , Szóljon hozzá Nyomtatás (bejegyzés)