Nyomtatás

Hiu

[?] fn táj Erdély 1. Padlás. (2. Üreg, hézag.)

A ház fölépült. Azt mondják, furcsa ház volt. Először is nem volt benne egyetlen vasdarab sem. Egyetlen szeg, semmi. Másodszor nem szögletes volt az a ház, ahogy illik, hanem kerek. Kerek, mint egy méhkas. Magos, csúcsos tetejéhez a zsindelyt is maga Tóderik hasította. Különösen szép zsindelyek voltak azok. Lent nagyobbak, s fölfelé egyre kisebbek. Kerek végű zsindelyek mind, hódfarkasok. A legfelsők már csak akkorácskák voltak, mint egy gyermektenyér. Belül egyetlen szobája volt, egy nagy, kerek szoba, melynek közepén otromba terméskőből készült, roppant kemence állott, valami olyan kandallóféle, melynek nyitott teteje fölött megfelelő kör alakú nyílás készült a padláson is a füst számára. A padlásra létrán lehetett fölmenni a szobából, egy csapóajtón át. (A funtineli boszorkány)

S most a kedves olvasó éppen erre a hiura, a honlap – virtuális – padlására lelt. Mi mindent található itt?

  • Szobrai – a Kárpát-medencében Wass Albert tiszteletére emelt szobrok listája (hamarosan)
  • Linktár – válogatás az interneten föllelhető Wass Alberttel kapcsolatos egyéb hivatkozásokból
  • Letöltés – egy helyen összegyűjtve e honlap letölthető anyagai (versek, könyvismertetők, cikkek, stb. – hamarosan)
  • Vendégkönyv – hagyja itt virtuális kézjegyét

(A kilátást említettük már?) S miért a kérdőjel a címszó előtt? Alább e szó etimológiáját firtató két változat – tanulságos!

A hivatalos (MTA):

hiu – nyelvjárási szó; ősi örökség az ugor vagy egyenesen a finnugor időkből: osztják kom (= ‘tér a felborított csónak alatt’), illetve a finn komi, komo (= ‘üreg, üreges’). A tőmagánhangzó a magyarban veláris ‘i’-n keresztül lett ‘i’, az ‘m’ pedig lágy ‘b’, végül az ‘u’ félhangzó. A ‘hiány’ fogalma révén az önmagában ma már szűk körben használatos, ám kiterjedt szócsalád alapja lett: lásd hézag, hiába, hiányos, híján, hiú, hivalkodik, hüvely. A hiu jelentésben elkülönült, melléknévi szerepű alakváltozata a jól ismert hiú: az üresség, hiúság és hiábavalóság fogalmai más nyelvekben is összekapcsolódnak: latin vanus (= ‘üres, hiú’), vanitas (= ‘hiábavalóság’).

A nem hivatalos, Erdélyből (Murádin László):

A ’padlás’ jelentésű hiu szavunkat a haj, héj, híj, híjj szóból eredeztethetjük. Tudnunk kell ugyanis: a héj (héjazat, hajazat) jelentette, vidékenként még ma is jelenti a ház fedelét, tetőzetét. A házfedélnek héj, híj (héjazat) neve még abból az időből való, amikor a hajlékot nyírfakéreggel, fakéreggel (fahéjjal) fedték. A héj később — érintkezésen alapuló névátvitel alapján — nemcsak a héjazatot, a födelet jelentette, hanem a héj alatt lévő üreget is (házhíja, híjú, hiu): hiszen a padlás is eredetileg a falak tetején lévő deszkapadlást jelentette csupán, és később vált a padolás feletti üreg nevévé, a mai padlássá. A híj (héj) szóból alakult hiuban mi lehet a szóvégi ‘u’? Olyan képzőelem, mint amilyen az irodalmi szíj mellett a táji jellegű szíju (= ’szíj’, székelyföldi szóhasználatban (kiváltképp Hargita megye)) szóban is található.

Eddig a források. Melyik a helytálló (tekintve, hogy a két magyarázat kizárja egymást)? Az életszerűség mértékének megállapítását a kedves olvasóra bízzuk. Segítségként egy kis rövid összefoglaló:

  1. komi ⇒ kom ⇒ kim ⇒ kib ⇒ kiu ⇒ hiu
  2. héj ⇒ híj ⇒ hiju ⇒ hiu

Ön szerint?

Jó vagy és szelíd, de veled jár mégis a bosszú és a pusztulás, mert boszorkány vagy, s nem tehetsz arról. A tűzliliom illatától elpusztul a légy, aki belerepül.

- A funtineli boszorkány

Vers

Őszi hangulat

Őszi hangulat

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután.

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket.

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázs-intésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér.

Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet.

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más:
hogy ezután is lehet élni,
hogy tréfa csak az elmulás.

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet.

(Nincs még értékelve)
Loading ... Loading ...
Közzétéve: Versek | Címke: , Szóljon hozzá Nyomtatás (bejegyzés)