Nyomtatás

Előhang

Az író Erdélyben, a Magyar Királyság keleti tartományában született, ahol arisztokrata ősei már több mint 800 éve éltek, és tanúi voltak a török dúlásnak, az osztrák elnyomásnak, majd a soviniszta román rendszernek. A második világháború idején végigélték a német befolyás alatt álló magyar vezetést, melyet a német megszállás, majd a dicstelen orosz bejövetel követett, s mely végül a Ceausescu-féle román kommunista rémuralomba torkollt. Az volt a reménysége, hogy a múlt gyötrelmei alól felszabadul Románia, s helyreáll a népek és nemzetiségek békés együttélésének az öröksége az Európai Unió és NATO égisze alatt.

Klasszikus műveltségét európai egyetemeken tökéletesítette, s ehhez széleskörű tudományos érdeklődése és kiemelkedő sportolói teljesítmények párosultak. Amatőr sportolóként kitüntette magát úszásban, vívásban, pisztolylövésben. A természethez való kötődése megmutatkozott a kertészkedésben és a vadászatban – ez utóbbi életre szóló szenvedélye lett. Diplomát szerzett a Debreceni Egyetemen, a stuttgarti Hohenheim Egyetemen, ahol felsőfokú erdészeti és vadgazdasági tanulmányokat folytatott, valamint a franciaországi Sorbonne Egyetemen, ahol kertépítészetet tanult a híres Le Courbusier irányítása alatt. Emellett újságírói karrierje is említésreméltó: számos erdélyi és magyarországi lapban jelentek meg irodalmi cikkei, melyek az 1930-as és 1940-es évek zűrzavaros hangulatának drámai megörökítői.

A második világháborúban lovas huszárként szolgált az orosz fronton, és részt vett a náciellenes földalatti ellenállásban. A háború végén menekültként bajor földön kötött ki, ahol folytatta az írást. Írt regényt elvesztett szülőföldje tragédiájáról éppúgy, mint mesekönyveket gyermekeknek. E történetekben a szépben, igazban, jóban való hitre buzdít, az igaz emberség és az erkölcs fontosságára hívja fel az új nemzedékek figyelmét.

Mindeközben 1946-ban – távollétében – koholt vádak alapján mint háborús bűnöst perbe fogják és halálra ítélik Romániában. E finoman szólva is abszurd kirakatper során egyetlen kurta hét leforgása alatt 63 ember felett hoztak ítéletet, akiket osztályellenségnek kiáltottak ki az új Románia kibontakozó társadalmában. Az is a sajátságos jogi eljárást tükrözi, hogy a népbíróság tanúvallomásai között nem voltak szemtanúk, s a tanúknak nem volt közvetlen tudomása azokról az esetekről, amelyekben ítéletet hoztak. Amikor évekkel később az Amerikai Igazságügyi Minisztérium kivizsgálta az ellene beadott vádat – miszerint ő valóban háborús bűnös-e vagy sem -, arra a következtetésre jutott, hogy a vád megalapozatlan, sőt az egész per politikai indíttatású. E sorok írása idején Románia még mindig nem rehabilitált sok olyan személyt, akiket hamis vádak alapján fogtak perbe annak idején.

Wass Albert 1951-ben az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ki, ahol végül egy floridai egyetem katedráján kötött ki, de előtte még néhány évig közölt írásokat amerikai élete történeteiről, illetve a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű munkatársa is volt. Az egyetemről 1970-ben ment nyugdíjba és attól kezdve csendes otthonában, Astor Parkban, az Ocala Nemzeti Park területén élt. Életét teljesen az írásnak szentelte, levelezéseit, kutatásait és könyvek kiadását intézte azok érdekében, akik a kommunista elnyomás alatt éltek. Gondja volt az emigrációban szétszórtan élő magyarságra is: előadó körutakra ment, történelmi és szépirodalmi regényekkel és kulturális kiadványokkal látta el őket, hogy ébren tartsa bennük a magyar irodalmi örökséget. Egy ideig szellemi vezéregyéniség volt, aki élesen elítélte úgy a nemzeti szocializmust, mint a kommunizmust.

Oldalak: 1 2 3

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

- Te és a világ

Vers

Olyan jó volna messze menni

Olyan jó volna messze menni

Egy őszi estén útra kelni,
elűzni minden kósza álmot,
szivárvány-fátylat, délibábot…
Olyan jó volna messze menni.

Ha majd szívem a csendbe döbbent,
nem várni több találkozóra,
mosolytalanra, búcsúzóra…
Jobb volna úgy: nem sírni többet.

Az árvaságot elfeledni,
eltemetni egy tarka álmot,
fájdalmakat, szomorúságot…
Jobb volna úgy: ne tudja senki.

Egy alkonyatban útra kelni,
magammal vinni minden szépet:
szerelmes szókat, halk emléket…
Olyan jó volna messze menni…

(Nincs még értékelve)
Loading ... Loading ...
Közzétéve: Versek | Címke: , Szóljon hozzá Nyomtatás (bejegyzés)