1956 őszén Elizabeth is kapott tanári állást egy általános iskolába Fort McCoy-ban, ami szintén kb húsz mérföldre volt, de a másik irányban. 1957 januárban Albert állás ajánlatot kapott a Floridai Egyetemen, hogy vezesse a nyelvi laboratóriumot, a diplomázó végzős diákoknak és a doktori fokozatra jelölteknek tanítson franciát, németet, és a megkövetelt idegennyelv-tudást ellenőrizze. (Ugyanabban a hónapban ő és fiai is megkapták az amerikai állampolgárságot az orlando-i állami szövetségi bíróságon.) A család bezárta az éttermet, eladták azt a házat és egy faházba költöztek az erdőbe, közel az Elizabeth iskolájához, úgy hogy a család többi tagja is könnyen be tudjon járni az egyetemre az 1957-es év tavaszi szemeszterén.
1957 őszére Albert és Elizabeth meg tudtak venni egy nagyobb házat Gainsville óvárosában, ami némi felújítást igényelt. Az 1956-os magyar forradalom első évfordulóján október 23-tól november 5-ig az apa és fiai fekete karszalaggal jelentek meg az iskolában, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a vasfüggöny mögötti kis népek sorsára. Albertet gyakran felkérték szónoknak polgári klubokban, hogy beszéljen a kommunizmus és nemzeti szocializmus veszélyeiről és mint fakultási tanácsadó a “Fiatal Amerikaiak a Szabadságért” egyetemi mozgalom javára is működött. Egyik beszédét akkoriban közölte a nemzeti sajtó “Élő Beszéd” rovata.
A tizenkét év alatt, amelyet a Floridai Egyetem fakultásán eltöltött, két fia: Géza és Miklós diplomát szerzett azon az egyetemen. Huba fia az Amerikai Egyesült Államok katonai akadémiáján West Point-ban végzett és tiszti karrierjét elkezdte az amerikai hadseregben. 1959 őszén, miután Huba fiát kinevezték az akadémiára, Albert – nagyon jellegzetes módon – hat hónapig egy építőipari céghez küldte a fiát dolgozni, csakhogy értékelje majd a mindennapi emberi munkát egykor, amikor tisztként parancsnok lesz.
Ezalatt az idő alatt néhány könyvet kiadott magyarul és angolul, körutakra ment Amerikaszerte és Canadába, megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, a Dunai Kutatási és Információs Központot és a Dunai könyvkiadót. Az egyetemről való nyugdíjazása után 1970- ben visszatért Astor Parkba Elizabeth-tel és teljes idejét ez utóbbi három szervezet missziójára összpontosította. Az első célja a klasszikus magyar irodalom megjelentetése volt, hogy a világ minden részén élő emigrációs magyarságot jó magyar irodalmi anyaggal lássa el, és hogy kiemelt kulturális és klasszikus műveket angolul is megjelentessen, hogy segítse a második és harmadik nemzedéket magyar örökségük tudatos megőrzésében. A második szervezet célja az volt, hogy fontos tényeket ismertessen a jövőbeni politikai döntéshozók számára azáltal, hogy összegyűjti és publikálja a tudományos munkákat kutatási intézetek és könyvtárak számára és feltárja a Duna-menti közép és kelet Európai országok történelmének, politikájának, szociális és gazdasági problémáinak égető kérdéseit. A Dunai könyvkiadó létesítésének célja a saját könyvei és mások könyveinek kiadása és piacra tétele volt. Amikor csak lehetősége adódott, információkat jelentetett meg a hírhedt Ceausescu rendszer kommunista Romániájának a kisebbségekkel szembeni brutális bánásmódjáról.
Ezidőtájt ő lett az Erdélyi Világszövetség első Elnöke, amely a világ minden részéről 134 tagegyesületet foglalt magába, melyek erdélyi menekült csoportokból álltak. Alelnökként szolgált az Amerikai Magyarok Szövetségében (AMSZ), igazgató volt a Lengyel-Magyar Világszövetségben, tagja volt az Árpád Akadémiának, Templomos Lovagrendnek (Máltai?) és a Szent László Lovagrendnek.
Életének ez a korszaka, különösen 25 éve – 62 éves korától 87 évéig – rendkívül termékeny volt. Az előbb idézett munkásságán túl néhány kitűnő irodalmi művet alkotott. Ezek között leginkább említésre méltó az a két kötet, amelyben saját családja ezer éves erdélyi történetét szövi a regénybe – a középkortól a jelenig – mely a Kard és kasza (Sword and Scythe) címet viseli. Ez a műve jelent meg elsőként az Amerikai Magyar Szépmíves Céh nyomtatásában 1974-ben.
Loading ...