Nyomtatás

Életrajz (írta: Wass Huba)

Ebben az időben csatlakozott a családhoz Moldován Ágnes, egy középkorú erdélyi hajadon, aki előzőleg egy tehetős budapesti családnál dajkaként dolgozott. Munkaadói Amerikába emigráltak, őt hátrahagyva a menekült táborban. Ágnes nénit az Isten küldte a családhoz az apró gyermekek mellé, aki beköltözött hozzájuk az egyik kis szobába a Rabb házba, és élete végéig a családdal maradt.

1949 májusára az Éva hamburgi családja házát sikerült annyira helyreállítani a bombázások után, hogy kényelmesebb elszállásolást biztosított. A család egy lakosztályba költözött abban a nagy komplexumban, amit “Klinker”-nek neveztek, ami még meglehetősen romos volt. Az írót éjjeliőrként alkalmazták sógora építőipari vállalatánál. Ez fedezte az apartmentet és az alapvető költségeket. Megengedték neki, hogy írjon – az épületet ellenőrző útjai között. Legalább négy további könyvének kiadását ő intézte, melyek Európában 1951-56 között meg is jelentek – A Tizenhárom almafa (The Thirteen Apple Trees), A Szent boszorkány (The Holy Witch), Elvész a nyom (The Trail is Lost), az Antikrisztus és a pásztorok (The Antichrist and the Shepherd). Itt megint talált egy kis magyar protestáns gyülekezetet, ahol vasárnaponként laikus lelkipásztori szolgálatot végzett.

Hamburgban elégedetlen volt azokkal a lehetőségekkel, melyeket íróként elérhetett. A fiai Németországban való lehetőségei is aggasztották, akik a közép és kelet-európai menekültekkel egy sorban német menekültként nőttek volna fel. Közben a hatodik fiú, Endre vagy Andreas megszületett 1950-ben. Nem utolsó sorban, hű akart lenni eredeti céljához, amiért nyugatra küldték: ki kellett vándorolnia az Egyesült Államokba.

Az Egyesült Államokba való bevándorlás hosszú ügyintézéssel és alapos kivizsgálásokkal járt: megkövetelték az egészségügyi és a személyi háttér-kivizsgálásokat, hogy kizárják mind a fertőző betegeket, mind azokat, akiknek nem kívánatos náci vagy kommunista háttere volt. A család beköltözött a kitelepített személyeket átvizsgáló központba Hamburg mellé, az e célra létesített barakkba, melynek “Camp Wentorf” volt a neve. Az egyszobás helyiségek nemigen kedveztek nagycsaládok közös elhelyezésének. Az ételt közös étkezőben kapták, de rendszerint rövid ideig tartott az ott tartózkodás. Albert ismét talált protestáns menekülteket akiknek laikus igehirdetőre volt szüksége. Ebben az időben a gyülekezetbe lettek, litvánok és észtek is beletartoztak.

Bizonyos okok miatt a család majdnem egy évet töltött a Camp Wentorf-i táborban. Először is, az anyánál, Évánál tuberkulózist állapítottak meg. Ez azt jelentette, hogy ő nem vándorolhatott ki a családdal. Sok megfontolás után az a határozat született, hogy Albert Ágnes nénivel és a négy idősebb gyermekkel, akik már 14, 9, 7, 6 évesek voltak ekkor, folytatja a tortúrát, míg Éva a csecsemővel, Endrével a családjánál marad és gyógykezelése ott folytatódik. A másik késedelmi ok az apa tüzetes kivizsgálásának eljárása volt, aki nem csupán egyszerű honpolgár volt a háború előtt és alatt.

A család – Éva és Endre nélkül – megérkezett a New York-i kikötőbe az Amerikai Muir Generális hadi szállítóhajón (USS General Muir) 1951 szeptember 21.-én. A hosszú utazás során Albert részint világi lelkipásztorként szolgált a protestánsoknak, másrészt a hajó napilapjának szerkesztője volt. A család találkozott a befogadó védnökével, W. G. McClain úrral, aki Bellair városából Ohio-ból jött leányával Elizabeth Fay-vel és annak fiával Joe-val. Albertet felvették alkalmazásukba, hogy McClain tejgazdaságát vezesse. Az Ohio-ba való utazás – két autóval és egy kis teherautóval, amely a család bőröndjeit szállította – kalandos volt. A gyermekeknek, akik már apjukkal angol leckéket vettek amíg a kivándorlásra várakoztak rengeteg kérdésük volt. A McClain család úgy döntött, hogy nagy vidéki házukba a farmra viszik a családot, amíg az anya csatlakozik hozzájuk. Elizabeth – egy meleg, anyáskodó, elvált asszony, foglalkozásra nézve tanár – főzött, vezette a háztartást és szárnyai alá vette a fiúkat.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

- Te és a világ

Vers

Rózsa-falak

Rózsa-falak
Grandpierre Emil volt osztálytársamnak

„Éj van. Alszik a mesebeli vár;
Álom-királyném, most hozzád megyek:
dacos, kőbaltás, bátor, vad gyerek,
és jaj annak, ki most utamba áll!
Megdöngetek ma minden érc-falat,
s csillag-tüzes fekete ég alatt
homokba döntök minden érc-traverzes,
komor, vaspántos kaput és falat!”

S mikor karom ádáz ütésre lendült,
hogy lecsapjon a csoda-rejtő várra:
egy rózsa-inda felkúszott nevetve,
s égő virággal perc alatt belepte,
és ütésemet mosolyogva várta…

Zord fegyverem halkan lehullt a földre,
harcos szememnek csillogott a könnye,
s leborultam a rózsa-vár alatt…

Csillagvilágos mesebeli éjjel
mosolyogtak a rózsaszín falak.

(1 votes, average: 5.00 out of 5)
Loading ... Loading ...
Közzétéve: Versek | Címke: , Szóljon hozzá Nyomtatás (bejegyzés)