Az Antikrisztus és a pásztorok (1957)

Az Antikrisztus és a pásztorok (1957)

Az Antikrisztus és a pásztorok

Wass Albert egyetlen falu orosz katonai megszállásának történetébe sűrítette az erdélyi nép találkozását a fasisztánál semmivel sem jobb bolsevik diktatúrával. A háború vége egy romboló, természetellenes rendet hoz, új urakkal, akikből hiányzik a leghalványabb szándék is, hogy ráhangolódjanak egy közösség kialakult élet- és értékrendjére, ami visszavonhatatlanul a pusztuláshoz vezet, amelyet már semmi nem gátolhat meg.

„Nem volt puszta véletlen, ami azzal a bányával történt, mivel véletlenül soha nem történik semmi.

Viszont ami az Úristent illeti… hát megmondom azt is, miképpen gondolkozok én erről. Ha az Úristen csudát akarna tenni mivelünk, emberekkel, megtehette volna azt a bánya nélkül is. Már azelőtt, mikor az első katonák megérkeztek azzal a zsidó fiúval. Elpusztíthatta volna őket abban a pillanatban, amikor fölértek volt oda a hágóra, és sok emberélet megkímélődött volna, sok nyomorúságtól megmentődhetett volna ez a falu…”